Ott lenn a folyón áll
egy régi kihűlt nyár,
ma
éjjel útra
kél szívemhez él.
A hetvennyolcac nyár régen nyűlt kópján,
behúnt szemünk mögött
égett a vágy,
és a film perek tovább.
Úgy rohan az idő velem, az évekhez új kongyai,
most fázik egy nyár.
Úgy rohan az idő velem,
két dalom közt életem,
csak egy végtelen vágy,
hogy rám találj.
Rám találj!
Rám találj!
Elfordult éjszakák,
régen kinőtt ruhák,
emlékem udvarán,
ott áll a lány.
A hetvennyolcac nyár értül egy óceán,
közt egy mély folyó,
és megyünk tovább.
És a film perek tovább.
Úgy rohan az idő velem,
az évek elhúrt kongyai,
most fázik egy nyár.
Úgy rohan az idő velem,
két dalom közt életem,
csak egy végtelen vágy.
Úgy rohan az idő velem,
két dalom közt életem,
csak egy végtelen vágy,
hogy rám találj.