Drága,
kedves emberek! Egyszer van én az életben.
Úgyhogy aki ismeri ezt a nótát,
zengelj be velem majd!
Ne tartsa magával!
Jó, várj már benne, de több az, ami fel,
előttem utalottam magad a gombát.
Ahol járok,
félek,
még úgy vagyok állal,
hogy a szemben észlek.
Szeglet, mint a múltban, de valami fáj.
Ez nem igazi dolog, ez valami szimulán.
Nincsen ellenszer rá, hogy tudod.
De legalább dúzsköznek, mint Pavlov.
Már vagy, majd a padló.
Gyere be!
Féltem, hogy tűz az élet,
de nekem nem ez kell, hát hogy tartok.
Hogy engem is tovább tökölj majd,
úgy,
mint ezen a tovább.
Vigyázz a megjövőnk! Várj rá!
Nézzük meg, mit hozhat a sorsunk!
Hová!
Hé, gyere velem még egyszer, kicsit hangosabban!
1!
Még egyet, egy utolsót próbáljunk, figyelj!
1, 2, 3, találhatunk hozzá!
Tiszta tovább, szemben észlek.
A közönség olyan szó,
hogy egyedül veletek,
hát elháll.
1, 2, 0, 1, 100,
de te fokadj el, ami ház.
Te vagy az, akiben én kíztam,
és a kicsma se benne tár.
A szemben észlek, egyet, egyet, egyet.
Mondd el,
ami fáj,
gyere mondd el,
mi a baj,
de ne mondd el,
hogy a kérdezém,
hát most legyen ez a titok.
Gyakisabb, mint hír, és ígérek egy házat.
Nem is kell, hogy várj, a sóvíz nyszárt ám.
Tudom már a filmed végét,
egy babon lesz,
de hoppá bébé,
ha annyi forint lenne a zsebben,
ahány embert retten tettem el.
Bocsottok rá, vagy úgy ad a kiadó!
Itthon angol zené, nem nyom a rádió pár.
20 évesen jobban tudom,
mi a jól,
jobban tudom,
mi a friss.
Hát csak tudjam,
mi a hangom,
mert a nagy papacsokon százer ég,
jobban tudom,
mi a dolg.
Szerzsélem lesz kérdés,
hogy fölgyed el az a kiadó.
Amolyan,
repríter,
minden régen a fanon van pusziló.
De igaz!
Sem érébb már sem érébb már tudnék,
minden bábhoz érremények,
ha itt csak ad nekem a búríték és csókolja zámet.
Olyan csukacséképről husznék,
szemembe hát a bíkbik.
Borra-borra-tóra-söm, havály érjen ki.
Az élet minden percet csodaszép,
csak szemelem legyél.
Szemelem legyél.
Hisz,
hogyha nagyon még a szemed eláll,
ha nem az rányom,
amin a szóló.
Egyetlő, veletlő, vetted álm.
Legyél gyulladva,
de te bukadd el a mi hát.
Te vagy az, akiben én bíztam,
és aki sosem veled gáll.
Oda máshogy lesz, és bánom majd, hogy érsz.
Lehet bánod már, hogy fáj.
Bánod már, hogy fáj.
Buszkás Studio! Egy nap réje! És bánod majd,
hogy érsz.
Lehet bánod már, hogy fáj.
Bánod már, hogy fáj.
Gyerünk, te sruca!